Tamás Krisztián

Drága Krisztikém, Nem jössz már haza ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted ég.
S bennünk él az arcod és a végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek,
Szívből szeretünk, s nem felejtünk TÉGED. . .
Sok szál gyertya égjen a lelki békédért,

Nyugodj békében! ! ! ! !