Egy apró porszemet sodor a szél, vele sírnak a fák.
Némán, értetlen néz a táj,
egy angyalt ringat a nád.
neked csobog a kis patak, és énekel a madár,
érted nyílnak a szép virágok,
aranyba öltözik a nyár.
Két szemed gyönyörű tenger tükrében
játszadoznak a halacskák,
kis kezed alatt szelídülnek
felhőből született báránykák.
De látod elhalkult minden állat,
hallgat a tücsök, a madár,
csodákból faragott bölcsőjében
elaludt szépen egy kislány.